Sziasztok! Az elmúlt 1 napban nem volt elérhető a blog, mert néhány változtatás eszközöltem rajta, csak sajnos több időbe tellett, mint amit eredetileg hittem. Kicsit újítottam a kinézeten, egyszerűbb, letisztultabb, informatívabb lett (szerintem). A gubancot az okozta, hogy kódolt sablont akartam használni, ami kész is volt, csak aztán itt láttam meg, hogy széthúzza az apró ikonokat is, úgyhogy mennie kellett... és kellett egy teljesen újat kreálnom, csak most "sima" Blogger sablon alapút. Szerencsére a fejlécet korábban elkészítettem, bár nem tudtam, hogy ebben a formában kerül felhasználásra. Remélem, hogy mindenkinél helyesen jelenik meg minden, itt egy kép arról, hogy nekem hogy néz ki (Google Chrome-ban):
Sajnos a Facebook modul valamilyen oknál fogva nem akar megjelenni, csak a linket mutatja. Remélem, hogy ez csak valamilyen átmeneti probléma...
A blog jövőjével kapcsolatban csak annyit tudok elmondani, hogy lesz, mert a szívemhez nőtt, és egyébként is, már majdnem 3 éves! Ezt sikernek könyvelem el, mert ennyi ideig nem írtam egyik blogomat sem ezt megelőzően. A posztok gyakorisága már egy más kérdés, hol lesz, hol nem, ebben nem tudok pontos infót mondani, majd ahogy kijön a lépés az egyetemen. Szerencsére van egy csomó kép a piszkozatban, szóval ha más nincs, majd abból szemezgetek. :)
Ez a poszt nem lenne az igazi, ha nem lenne benne egy kis "life update" rész is. Ugyanis június óta van egy kis szeretetgombócom, aki lassan három hónapos lesz. Ő az:
Hát nem édes? *_* A neve Vilmos, de emellett még vagy ötféleképpen hívom... Cicvarek, Vilibogyó, Cicur, Kis Herceg, Pocakcica, Bajusz... A kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen, ugyanis az anyja kb. 2 hetes korában hozta elő június elején (vizsgaidőszakban, na még az is érdekes volt :D), és ezért nagyon félt, körülbelül 1 hónapig szelídítettem: kézből etettem, de ettől függetlenül nem hagyta, hogy közel menjek. Aztán egy-másfél hónap után, amikor az anyja kezdte elhagyni, egyszer csak megszelídült (tényleg egyik napról a másikra) és ez a cukorfalat, bújós, állandóan miákoló cicafiú lett belőle. Imádom. <3 <3 (Annyira a Kis Herceg és a róka jut erről az egészről az eszembe! :)) Én eddig azt hittem, hogy nem vagyok türelmes (ami mondjuk igaz is), de egy biztos: a cicaszelídítéshez nagyon sok türelem kell. :D :D Persze nem csak egy képem van róla, hiszen mióta megszelídült, az Instagramot is telebombáztam képekkel róla. Itt van még néhány:
Itt még kicsi volt, kb. 1,5 hónapos. Azóta annyit nőtt! <3 Mikor hazaértem 2 hét távollét után, alig ismertem rá... :)